Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÖRKÖR
KÖRKÖRÖS
KÖRKÖTŐ
KÖRKÖTŐGÉP
KÖRLET
KÖRLEVÉL
KÖRMAGYAR
KÖRMENET
KÖRMÉRKŐZÉS
KÖRMESZAKADTÁIG
KÖRMONDAT
KÖRMOZGÁS
KÖRMÖCI
KÖRMÖL
KÖRMÖNFONT
KÖRMÖS
KÖRNYÉK
KÖRNYÉKEZ
KÖRNYEZ
KÖRNYEZET

KÖRÍTÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
  • 1. (csak egyes számban) (régies, irodalmi nyelvben) A körít (1–2) igével kifejezett cselekvés, művelet; az a cselekvés, hogy vmit körítenek vmivel; vminek vmivel való körülvétele. Homlokának koszorúval (való) körítése.
  • 2. (csak egyes számban) (konyhaművészet) Vmely húsételnek körettel való kiegészítése, tálalása. A pörköltnek galuskával való körítése. || a. (konyhaművészet) Köret. Vegyes körítés. Kirántott hús körítéssel.
  • 3. (átvitt értelemben, választékos) Vmihez járuló többlet, kiegészítés, amely néha csak fölösleges járulék, máskor az illető dolog előnyös megjelenési formáját adja. Mondd a lényeget, a körítést hagyd el! A kis műsor csak körítés az előadáshoz.
  • körítéses; körítésű.