KÖZSZERETET [z-sz] főnév (sajtónyelvi)
Vki iránt széles körben, általánosan megnyilvánuló szeretet. Közszeretetben áll; közszeretetnek örvend. □ Excellenciádat tisztelgők fogják környékezni, taps és éljenek, a közszeretetnek leghangosabb
kitörései. (Eötvös József) A közszeretet kacér pillangói körülröpködték. (Mikszáth Kálmán)