KÖZAKARAT [z-a] főnév (
régies,
irodalmi nyelvben)
Vmely közösségnek v. az egész társadalomnak egyöntetű véleménye, egységes állásfoglalása, közös akarata vmire vonatkozólag, ill. ennek megnyilvánulása. □ Tengelyi, kit előbb a közakarat főbírónak kívánt vala
, egyszerre a legparányibb kisebbségben látja magát. (Eötvös József) Tömegesen ostromolják a büntető bíróság épületét, míg az meghajlik a viharosan nyilvánuló közakarat előtt. (Mikszáth Kálmán)