KÖVEZETLEN [e-e-e] melléknév -ül
Olyan <hely, út v. helyiség>, amelynek talaja, padlója nincs kikövezve, nincs kövekkel burkolva; földes. Kövezetlen konyha. □ A tekervényes s kövezetlen
utcákban sok díszes polgárház állott. (Eötvös József) Az út kövezetlen volt, és a mély kátyúban hol jobbra billent a taliga, hol balra. (Gárdonyi Géza)