KÖVEZET [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
Vmely területet borító kövek együttvéve, vminek a kőburkolata.
A konyha, az utca kövezete. Meg-megbotlott a kövezet macskaköveiben. □ A távozók léptei a folyosó kövezetén nem hallatszottak többé. (Eötvös József) Egy sovány, barnaruhás, rongyos fiatalember hevert a kövezeten, véres, sápadt arccal. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): kövezetkocka.
- kövezetű.