KÖVEZ [e] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
- 1. <Utat, utcát, udvart> kőkockákkal, kőlapokkal borít. Most kövezik az utcánkat. □ Köves az út, de a természet kövezte. (Arany János) Az utca nincs kövezve,
olyan mély sár van benne, hogy semmiféle kocsi nem bír benne járni. (Móricz Zsigmond)
- 2. (rendsz. határozóval) (ritka) Kövekkel dobál, ver vkit. Halálra kövez vkit.
- Igekötős igék: agyonkövez; kikövez; megkövez.
- kövezhető; köveztet.