KÖTELESSÉGÉRZET  [g-é] főnév
Erkölcsi szükség érzése, amely a kötelesség teljesítésére ösztönöz. 
Felébresztette benne a kötelességérzetet. Nagy kötelességérzettel lát munkájához. □ Csak kötelességérzetből dolgoztam. (Eötvös József) Édesapámban nagyon erős kötelességérzet volt a saját 
 atyafiaival szemben. (Móricz Zsigmond)