KÖPEDELEM [e-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e] (főleg állítmányként) (bizalmas)
Leköpni való, undorító, utálatos személy, dolog. Ez már igazán köpedelem. Köpedelem az egész. □ Szemtelen vagy bizony És köpedelem, te hazaáruló. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || a. jelzői használat(ban) (bizalmas) Undorító, utálatos. Köpedelem beszéd, ember.