KÖNYÖRÜLETES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (kissé
régies,
választékos)
- 1. Könyörületre hajló, irgalmas <személy>. Könyörületes bírák. || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló, hozzá tartozó. Könyörületes szív, tett.
- 2. (állítmányként) Elnéző, megbocsátó; kíméletet gyakorló. Könyörületes volt hozzá.
- könyörületesség.