KÖPÖNYEG [e] főnév -et, -e [ë, e], v. -je [e] (
népies v.
irodalmi nyelvben) köpenyeg [e-e]
- 1. Rendsz. vastagabb, durvább posztóból, szövetből készült bő, gyak. ujjatlan felsőkabát, köpeny (1). Fölveszi köpönyegét; köpönyeget terít magára. □ Az éj hűvös volt. Betakartam őt is a köpönyegemmel. (Gárdonyi Géza) A nyurga tiszt széles mozdulattal öltötte magára bő köpönyegét. (Krúdy Gyula)
- 2. (műszaki nyelv) Köpeny (2).
- 3. (bányászat, régies) Az érctelepeknek a föld felszínén levő v. felszínre kerülő s a levegővel való érintkezés következtében átalakult felső rétege.
- Szólás(ok): köpönyeget fordít: <önzésből, haszonlesésből> hirtelen elvet, álláspontot, pártállást változtat. Köpönyeget forgat v. arra fordítja a köpönyeget, ahonnan a szél fúj: állásfoglalását, véleményét, elvét jellemtelenül, önző érdeke szerint változtatja, cserélgeti; ld. még eső.
- Szóösszetétel(ek): 1. köpönyeggallér; 2. faköpönyeg; porköpönyeg.
- köpönyeges; köpönyegű.