KOTNYELES [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (
bizalmas)
- 1. Olyan <személy>, aki megjegyzéseivel illetéktelenül, kéretlenül beleavatkozik, beleszól a mások beszédébe, dolgába. Kotnyeles gyerek, nőszemély. □ Ezt a kotnyeles, teli szájú,
ostoba fickót jóravaló gazdák már borfiú korában
leboxolták volna a pincérpályáról. (Ambrus Zoltán)
- 2. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Kotnyeles beszéd. □ A nyolcadik osztály növendékei
[tanárjuk] közelébe férkőztek, beléje hatoltak kotnyelesen és kíváncsian. (Kosztolányi Dezső)
- kotnyelesség.