KÖTEG [e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. Azonos szálas v. vékony tárgyak különálló darabjaiból összekötött csomó, csomag. Vállára vette a köteget. □ Megállj,
ott egy csomó papír fekszik a vakondtúrás mellett
A kocsis leugrott, fölvette az egész köteget. (Vas Gereben) || a. Vmely összetartozó kiadványnak pl. vmely folyóirat számainak tárolás végett ideiglenesen összekötött csomója. □ Poros kötegekben hordta le a Fővárosi Lapok megsárgult évfolyamait. (Babits Mihály)
- 2. jelzői használat(ban) Szálas anyagból v. vékonyabb tárgyakból annyi, amennyit egy kötegbe szokás kötni, egy kötegre való; nyaláb. Egy köteg rőzse, szalma. Egy jókora köteg könyvvel ment nyaralni. □ Adj egy köteg sarjút a padlásról. (Mikszáth Kálmán) Szalmazsákja alól nagy köteg rajzot, terveket, számításokat húzott elő. (Kuncz Aladár)
- Szóösszetétel(ek): bankjegyköteg; oszlopköteg.
- kötegnyi.