KÖTEKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë]
- 1. Ürügyet keres a vkivel való összetűzésre, összeveszésre; kapcáskodik, kötözködik. Ez a legény folyton kötekedik. Részeg fejjel mindenkivel kötekedett. □ Ő volt a hibás, kötekedett velem
(Mikszáth Kálmán)
- 2. Tréfásan incselkedik, évődik vkivel; kötődik [1]. A lányokkal kötekedik. □ Az emberek kötekedve kiabáltak utána: "Hová viszed, te dárda, azt a fickót?" (Jókai Mór)
- Igekötős igék: elkötekedik.
- kötekedő.