KÖPCÖS melléknév -ebb, -en [e, e]
- 1. Magasságához képest széles, vaskos, gömbölyded, zömök <személy v. termet>. Köpcös ember. □ A vendég simára beretvált arcú, hunyorgó szemű, köpcös öregúr. (Ambrus Zoltán) Elfogtak egy köpcös, joviális arcú emberkét, aki
szája elé tartott zsebkendővel osont a házak tövében. (Nagy Lajos)
- 2. (ritka, elavult) Illetlen, durva, vaskos <élc, szellemesség>. □ E köpcös tréfa által gyanúja egészen jogosulttá válik. (Jókai Mór)
- köpcösít; köpcösség.