KÖNYÖRGÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A könyörög (1, 3) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki (vmi) könyörög (vmiért); esdeklés, rimánkodás. Alázatos, kétségbeesett könyörgés; az asszony, a gyermek könyörgése. Könyörgésre fogta a dolgot. Hosszas könyörgéssel sikerült elérnie célját. || a. Könyörögve elmondott mondóka. Meghallgatta könyörgését. □ És akkor beállított egy koldus. Éneklő hangon, nagy siralmas könyörgést mondott. (Móricz Zsigmond)
- 2. (vallásügy, választékos) Általában imádság, ima. Kezét könyörgésre → kulcsolja. □ Hunyadi
Fon füzérbe, koszorúba, Szép könyörgést, szép virágot. (Arany János) || a. (vallásügy) <Istentiszteleten> a lelkésznek egy bizonyos dolgot kérő imádsága. Esőért való könyörgés; betegekért való könyörgés. || b. (vallásügy) <Misében> az így nevezett imádságok közül vmelyik.
- 3. (vallásügy) <Protestánsoknál> reggeli v. kora délutáni rövid, prédikáció nélküli istentisztelet. Könyörgésre megy. □ [A pap] a templomból, a reggeli könyörgésről jő,
s beleül a kövér székbe, s tejhabos kávé
várja. (Móricz Zsigmond)