KÖNYÖRÜLET [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (
választékos)
- 1. Az az érzelem, érzület, mely arra indít vkit, hogy könyörüljön (kül. 1) vkin. Könyörületből tette; könyörületre indít vkit; könyörülettel van vki iránt. □ Megöli a bűnöst könyörűlet nélkül. (Arany János) Emberek
Ha van bennetek
könyörület
, ezt már nem lehet tovább nézni
(Mikszáth Kálmán)
- 2. Ebből fakadó cselekedet; megbocsátás v. segítés. Könyörületet gyakorol, tanúsít vki iránt. □ Segítsetek, szólt könyörületet esdő pillanatot vetve a hozzá közel állók érzéstelen, vad arcaiba. (Jókai Mór)
- 3. <Vmely hibával, fogyatkozással szemben> elnézés, kímélet. Ebben nem ismer könyörületet.