KÖNYÖKÖL ige -ök v. ..klök, -sz v. ..klesz [e], -ünk v. ..klünk; -t v. ..öklött; -jön; -ni v. ..ökleni [e]
- 1. tárgyatlan Olyan helyzetben van, hogy könyökével (esetleg alsó karjával is) vmire támaszkodik (gyak. állát, arcát kezébe temetve). Ott könyököl az ablakban. □ Ablakba könyököl Fogarasi István, Mellette könyököl az ő testvérhuga. (népköltés) Ültem a mérföldkövön, és könyököltem a két térdemen. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan (vonzat nélkül) Általában könyökére támaszkodik. Ne könyökölj! || b. tárgyatlan Vmire könyököl: könyökét ráteszi vmire; rákönyököl. Az irataimra könyökölt. Ne könyökölj az asztalra! □ A karfára könyökölve nézte, hogy ballagok le a csigalépcsőn. (Kosztolányi Dezső)
- 2. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Törtet (2), tolakodik más rovására. Egész életében könyökölt.
- 3. tárgyas (ritka) Mozgolódás v. tolakodás, furakodás közben könyökével megbök, meglök vkit, rendsz. azért, hogy útjából félrelökje. Hátba, mellbe, oldalba könyököl vkit. || a. tárgyas (ritka) Könyökével jeladásként, figyelmeztetőül (gyengén, óvatosan) megbök, meglök vkit. Oldalba könyökölte társát, hogy hallgasson. || b. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Saját előnye, boldogulása, érvényesülése érdekében, törtetve háttérbe szorít vkit. □ Vásár az élet: a földnek lakossa Lót-fut, könyökli egymást, és tapossa. (Arany János)
- Igekötős igék: belekönyököl; felkönyököl; kikönyököl; lekönyököl; odakönyököl; rákönyököl; szembekönyököl.
- könyöklés.