KÖTŐDIK [1] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön) (
népies)
- 1. Kötődik vkivel: tréfálkozva bosszant vkit, ingerkedik vkivel. □ Vitéz ő szolgái rudat hánynak vala. | Ifju vér, öreg bor fickándott [= fickándozott] erökben
Mindenik kötődött, hangosan nevetve. (Arany János) Az udvaroncok kötődtek vele, hogy meg van tiltva a papoknak, hogy feleségük legyen. (Jókai Mór)
- 2. (ritka) Veszekedést, verekedést kezd; kötekedik (1), kötözködik. □ Többen garázda népeid közől Kötődnek, dulakodnak s új meg új Rendetlenséget tesznek tűrhetetlen Tivornyáikkal. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) Ne kötődj velem, Sátán, ne kötődj, | Fáj még a seb és nem hegged hamar. (Ady Endre)
- Igekötős igék: elkötődik.
- kötődő.