KÖNNYHULLATÁS főnév -t, -ok, -a (irodalmi nyelvben)
Az a jelenség, folyamat, érzelmi megnyilvánulás, hogy vki könnye(ke)t hullat, ill. az a tény, hogy vkinek a könnyei hullanak; sírás, könnyezés. Nagy könnyhullatások közt panaszolta, hogy
könnyhullatással búcsúzott. Csendes könnyhullatással gyászolta barátját. □ Az atya és a fiú között kegyes vetélkedés támada, amely a jelenvalókat könnyhullatásra ingerlé. (Mikes Kelemen) Szüntesd meg könnyhullatásaidat, és ne búsulj miattam. (Petőfi Sándor) Erzsébet egy bécsi nevelőintézetbe helyezte el fiát. Nehezen vált meg tőle, sűrű könnyhullatások közepette. (Kosztolányi Dezső)