Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KARDCSÖRTETŐ [e] melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. (1945 előtt, rosszalló) Feltűnési szándékból v. elbizakodottan kardját csörtetve járó, hencegő, esetleg hetvenkedő, hányiveti <személy, főleg önkéntes, katonatiszt>. A korzón kardcsörtető önkéntesek sétálgattak.
  • 2. (átvitt értelemben, politika, rosszalló) Fegyveres erejével, hatalmával kérkedő, fenyegetődző, követelődző, kihívó, harcias <személy, hatalmi csoport, cselekvés, magatartás, megnyilatkozás>. Háborút tervező, kardcsörtető imperialisták; kardcsörtető beszéd, szónoklat.
  • II. főnév -t, -je [e] (főleg többes számban)
  • 1. (ritka) Kardcsörtető (1) személy. □ Én jövök szép csendesen a fal mellett, ez a kardcsörtető elém toppan, s a vállamra üt. (Jókai Mór)
  • 2. (átvitt értelemben) Fegyveres erejével, hatalmával kérkedő, fenyegetődző személy. A kardcsörtetők fenyegetései, kihívó hangja.