KÖHINT tárgyatlan ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. (-ni), (
népies) köhent [e], köhhent [e] (gyak. t-ragos mértékhatározóval) (
hangutánzó)
Önkéntelenül egyetlen, köhögésszerű, de annál halkabb hangot hallat.
Egyet-kettőt köhint. □ Nem köhintett senki, nem mozgolódott senki. (Móricz Zsigmond) || a. Szándékosan, gyak. a figyelem felkeltésére ilyen hangot hallat.
Izgalmában, zavarában köhint. Köhintett, hogy észrevegyék. □ És az obsitos hős, társin eltekintvén, Megsodorja bajszát, kettőt is köhintvén. (Garay János) Egyet ivott, azután köhintett, S végre ily szavakkal törte meg a csendet
(Petőfi Sándor)
- Igekötős igék: beleköhint; elköhint; felköhint; ráköhint.
- köhintő.