KÖHÉCSEL [ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (
hangutánzó)
Halkan, aprózva, gyakran köhög.
Talán a tüdejével van baj, azért köhécsel. Lement a láza, de még egyre köhécsel. □ Az öreg úr otthon köhécsel, És bodzaherbatét iszik. (Tompa Mihály) Hát ujra itt. Őszi hegyek közt, | Ujra rosszkedvűn, betegen, Köhécselni a többiek közt, Mig szél üvölt a szirteken
(Tóth Árpád) Zörögtek a csontjai, és köhécselt. (Nagy Lajos) || a. Halkabb köhögést erőltet.
Zavarában köhécselni kezdett. □ Zöldre kopott kabátban és egy karima nélküli kemény kalapban gúnyosan köhécselt. (Krúdy Gyula)
- Igekötős igék: beleköhécsel; ráköhécsel.
- köhécselés; köhécselő.