KOTTÁZ -tam, -ott, -zon, (
régies) kótáz
- 1. tárgyas (zene) Azzal van elfoglalva, hogy hangjegyekkel leír <vmely dallamot, zeneművet>. Most kottázom az első tétel szólamait. || a. (tárgy nélkül) Kottát ír, másol. Jól tud kottázni. Egész nap kottázott.
- 2. tárgyas (műszaki nyelv) <Műszaki rajzban> számokkal, jelekkel jelöli meg a rajz egyes részeit.
- Igekötős igék: bekottáz; lekottáz; újrakottáz.
- kottázás; kottázgat; kottázható; kottázó; kottázott; kottáztat.