KOTRÓDIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (
bizalmas)
- 1. <Vmely rossz cselekedet elkövetése után v. vmely kínos helyzetben> gyorsan (s rendsz. megalázottság, szégyen v. bűntudat érzésével), menekülésszerűen távozik. Kotródj innen! A gyerekek a labdával bezúzták az ablakot, de már kotródnak. □ Nyargalj oda, mondjad | Szembe az úrnak, hogy: te vagy a Lúdas Matyi, osztán | Kotródj ám! (Fazekas Mihály) A megzavart törökök tajtékzó dühvel kotródnak visszafelé. (Gárdonyi Géza)
- 2. (tájszó) Vakaródzik (1). Ez a kutya állandóan kotródik.
- Igekötős igék: elkotródik; hazakotródik; kikotródik; továbbkotródik; visszakotródik.
- kotródás; kotródó; kotródott.