KÓTYAVETYE [e-e] főnév ..tyét, ..tyéje [e] (régies, népies)
Árverés, amelyen a tárgyakat, holmikat rendsz. jóval értékükön alul kínálják eladásra, ill. így kelnek el. Kótyavetye útján; kótyavetyére bocsát vmit; kótyavetyére jut, kerül vmi. Nagyon olcsón vette a szerkényt valami kótyavetyén. □ A birtok, a kastély, a szép kertek kótyavetyére fognak jutni. (Jókai Mór) Öreg kocsmák bútorát Kótyavetyén látom. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben) Vminek olcsó áron való elvesztegetése, elprédálása.