Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KAPUKULCS
KAPUMÉLYEDÉS
KAPUNYITÁS
KAPUŐR
KAPUPÉNZ
KAPUS
KAPUSZÁRNY
KAPUSZÍN
KAPUT [1]
KAPUT [2]
KAPUTOS
KAPUTROKK
KAPUÜGYELET
KAPUZÁBÉ
KAPUZÁRÁS
KAPZSI
KÁR
KAR [1]
KAR [2]
KARABÉLY

KARCOLÁS főnév -t, -ok, -a
  • 1. A karcol (1–2) igével kifejezett cselekvés, művelet. Rézlapra való karcolás; körömmel, tűvel való karcolás. || a. Ennek eredménye, nyoma, helye; vmibe karcolt vonal, ábra. Arcán látszik a karcolás. □ Várj, hiszen várj! dörmögé magában, nyálazott zsebkendőjével nyomogatva a karcolásokat. (Jókai Mór)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) Az az állapot, érzés, hogy torkunkat karcolja (3) vmi; csípő, maró inger, érzés a torokban. Kellemetlen volt a pálinka karcolása.
  • karcolási; karcolásos.