KARÁCSONYFA főnév
(Kisebb) kivágott fenyőfa, amelyet karácsonyeste a lakásban (v. olykor más helyen) gyertyákkal, csillagszóróval, cukorkákkal, dióval, édességekkel, karácsonyfadíszekkel ékesítve felállítanak, s ajándékokat raknak alája.
Mennyezetig érő karácsonyfa; mindenki karácsonyfája: <nagyvárosokban nyilvános helyeken, intézményekben> a közösség számára felállított karácsonyfa; →
meggyújtja a karácsonyfát. A család összegyűlt a karácsonyfa köré. A gyerekek ámuló szemmel nézik a karácsonyfát. Szóláshasonlat(ok): (
rosszalló)
olyan, mint egy karácsonyfa: ékszerekkel, csillogó csecsebecsékkel telerakott, ill. általában ízléstelenül, rikítóan kiöltözött, felékesített <személy, főleg nő>. □ Az asztal közepén hópelyhes, csillogó karácsonyfa állott. (Kuncz Aladár) Karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett. (Móra Ferenc) || a. Ilyen célra árusított kisebb, kivágott fenyőfa.
Megkezdték a karácsonyfa árusítását. Megérkezett a karácsonyfa a piacra. || b. (
gyermeknyelv) Élő fenyőfa. □ A madárka szabadon röpködött egyik karácsonyfáról a másikra. (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): karácsonyfa-állítás; karácsonyfa-díszítés; karácsonyfaünnep.
- karácsonyfás.