Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KOTTA főnév kottát, kottája, (népies, régies) kóta
  • 1. (zene) Zeneművek leírására haszn. jelrendszer. Kotta szerint; kottára → tesz; kottát ír, másol, olvas; ismeri a kottát. □ Ön nem fog tőlem hallani egyetlen egy olyan … zeneművet se, amit más művészek játszanak, … mert én kótát nem ismerek. (Gárdonyi Géza) || a. A zeneműveknek ezzel a jelrendszerrel rögzített formája. A Himnusz kottája.
  • 2. Hangjegyekkel leírt zeneműv(ek)et tartalmazó füzet v. lap. (zene, bizalmas) Kottát forgat: kottát lapoz (vkinek); kottákat vásárol. Kiosztja a kottákat az énekkar tagjainak. □ Amit felbecsül szentre a szalon, Az az utcán rongy kóta, kusza lom. (Ady Endre) Kezében kottát tartott, és bánatos tekintetét megindulva függesztette a távolba. (Krúdy Gyula)
  • 3. (régies) Hangjegy. Leírt egy-egy kottát.
  • Szóösszetétel(ek): kottafej; kottafüzet; kottairka; kottaíró; kottakönyv; kottalap; kottaolvasó; kottatartó.
  • kottás.