KOSZPERD [e v. ë] főnév -et [ë] v. (-ot), -je [e] v. (-ja) (
elavult)
Vékony, rövid kard v. tőr; gyíkleső. □ [Lúdas Matyi] doktori módon Kezdi viselni magát; illett rá tászli [= kézelő], paróka, Koszperd és bugyogó. (Fazekas Mihály) A színpadon egy szőke
domború idomú hercegnő énekelt, miközben kis aranyos koszperdjával a taktust ütötte. (Krúdy Gyula)