KORSZERŰTLEN [ë-e] melléknév -ül, -ebb [e] (
sajtónyelvi)
Olyan, ami a kor szellemével, követelményeivel már nem egyezik, annak már nem felel meg; nem modern.
Korszerűtlen berendezés, építkezés, magatartás, módszerek, viselkedés. □ Még legoptimistább pillanatában is csak annyit mert hinni saját magáról, hogy szépsége korszerűtlen. (Hunyady Sándor)