KORZÓ főnév -t, -ja (
elavulóban)
<Főleg nagyobb városban> az az utca, útvonal, amelyen a város népe, rendsz. a nap bizonyos óráiban, nagy számban szokott sétálni. →
Fiákeres korzó; sétál a korzón. Vacsora előtt kiment a korzóra. □ Járom a korzót, kergetem az álmot
Mennyi szép asszony, nyíló szép leány! (Ady Endre) A két színésznőnek rövid időn belül félelmetes híre kerekedett a budai korzón. (Krúdy Gyula) || a. Az itt végzett séta.
Déli, esti korzó. □ Az úri nép, | hallgatja a cigányzenét | és áll az esti korzó. (Kosztolányi Dezső)