KORTESKEDÉS [e-ë v. ë-ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (1945 előtt)
A korteskedik igével kifejezett tevékenység; az a tény, hogy vki korteskedik; <választáson> vmely párt v. személy korteseinek a szavazók megnyerésére irányuló törekvése. A korteskedés a legszennyesebb eszközökkel folyt. A kormánypárt féktelen korteskedést folytatott. □ Bajnoki pártolása honunknak
korántsem
a mai nagy divatú korteskedés. (Széchenyi István) Tolna megyében a követválasztás igen erős korteskedésekkel folyt. (Móricz Zsigmond)