KIRÁNT [1] tárgyas ige
Rántva kihúz, kiemel vmit, vkit vhonnan.
Kirántja a fiút a vízből; kirántja kardját hüvelyéből, a széket vki alól, a szöget a falból. □ Kirántotta derék spádéját a veszedelemben levők védelmére. (Ambrus Zoltán) Kirántja a zsebóráját
, és bizalmasan közli: Elkéstem. (Kosztolányi Dezső) A parancsnok villámgyorsan rántotta ki zsebéből a revolvert. (Nagy Lajos) || a. (
átvitt értelemben, kissé
bizalmas)
Kiránt vkit vmiből: hirtelen beavatkozással kiment vkit vmely kellemetlen, kínos helyzetből.
Kirántotta barátját a bajból.
- Szólás(ok): ld. gyékény.
- kirántás; kirántat; kirántható; kirántó; kirántott.