KÖTŐTŰ főnév
Fémből, csontból v. fából készült, mindkét végén tompa hegyben (néha az egyik végén gombban) végződő, hosszú, vastag tű, amelyet (legalább másodmagával) kézzel kötött holmik (ruhadarabok stb.) készítésére használnak.
A harisnyát öt kötőtűvel kötik. □ Oda volt karcolva kötőtűvel ez az egy szó; "szeretlek". (Mikszáth Kálmán) Édesnagyanyám
harisnyát kötött
s én
néztem a kötőtűk villogását. (Móricz Zsigmond) || a. A kötőgépnek azonos rendeltetésű alkatrésze.