KORLÁTOLTSÁG [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a (csak egyes számban) (
választékos)
1. Vminek korlátolt (12), korlátozott volta.
Cselekvőképességének, jogainak korlátoltsága; a szabad piac korlátoltsága; az emberi ész és akarat korlátoltsága. □ Mindaz áll, mit egynémelyek történeti ismereteink korlátoltságáról
mondanak. (Eötvös József)
- 2. Az értelmi képesség(ek) korlátolt (3) volta, gyengesége, a szellemi világ szegénysége; ostobaság, butaság, szűk látókör(űség). Kispolgári, nyárspolgári korlátoltság. Kétségbeejtő korlátoltság! Amit tettek, merő korlátoltságból tették. Elfogult a korlátoltságig. □ Férfikora javában levő, tisztes férfiú, ki
feddhetlen életű,
korlátoltság, elfogultság
nélkül. (Kosztolányi Dezső)