KUNCOG ige -tam, -ott, -jon
- 1. tárgyatlan Csukott szájjal, lehetőleg feltűnés nélkül, magában, befelé nevet <rendsz. káröröm, csiklandós jóérzés, pajkos ingerkedés kifejezéséül>. A diák kuncog a pad alatt. A bakfisok elpirulva kuncogtak. □ Eltakarta a száját a kezével, s csak a markába kuncogott. (Jókai Mór) Fel is bontotta a levelet
, s ahogy az első sort olvasta,
kuncogva, kacagni kezdett. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) □ Szövőlány cukros ételekről | álmodik
S ha szombaton kezébe nyomják | a pénzt
: | kuncog a krajcár: ennyiért | dolgoztál, nem épp semmiért. (József Attila)
- 2. tárgyatlan (tájszó) <Gyermek, kis kutya> kényeskedve, nyafogva siránkozik, panaszkodik.
- 3. tárgyatlan (tájszó) Kunyorál, nyűgösködve kér vmit. Addig kuncogott, míg odaadtam neki. || a. tárgyas (tájszó) Kuncogva panaszol, nyűglődve kér (I. 1) vmit. (szójárás) Engedelmet kuncogok, többet nem huncutkodok: <tréfás bocsánatkérésként>.
- Igekötős igék: végigkuncog; visszakuncog.
- kuncogó.