KONCERT [ë v. e] főnév -et, -je [ë, e] (
régies írva: concert is)
- 1. (zene) Hangverseny (1). Koncertet ad, rendez; koncertre jár. □ Minden este órákon át pengették hangszereiket, s végül is nagy koncert keretében mutatkoztak be. (Kuncz Aladár) A városháza nagytermében a koncert rendezői izgatottan szaladgáltak. (Babits Mihály)
- 2. (zene) Szólóhangszerre és zenekarra írt zenei kompozíció; versenymű. Beethoven több koncertet írt zongorára.
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Hangverseny (2). □ A madarak koncertjei tisztelnek már, Sok fatetőn éneklő fülemüle rád vár. (Csokonai Vitéz Mihály)
- 4. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Hatalmi tényezők együttese. Szava van az európai népek koncertjében. || a. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, gúnyos) Jól szervezett, egybehangolt, vmely központból irányított együttműködés, akció. Ő volt a főkolompos a demokráciaellenes koncertben. Ők irányították az egész koncertet.
- Szóösszetétel(ek): koncertdarab; koncertjegy; koncertmester; koncertterem.