KARDKÖTŐ főnév
(
elavulóban) Öv, szíj, mellyel a kardot (kardhüvelyt) a derékra v. a vállra lehet akasztani, csatolni. □ Ma az egyik kapott gyémántos nyakláncot, másnap a másik bogláros kardkötőt. (Jókai Mór) || a. (
régies) Ez mint a tiszti becsület jelképe. □ Becsületén levakarhatatlan folt van; tiszti kardkötője ocsmányság és szenny. (Petelei István)