KARAKTER [ë v. e] főnév -t, -ek [ë] v. (-ok), -e [e] (
régies írva: character is) (
választékos)
- 1. Jellem (1). Szilárd karakter. □ Az emberek legnagyobb része saját charactert nem bír. (Kölcsey Ferenc) Megvan a férfias karaktere, egy bizonyos hóbortos becsület. (Mikszáth Kálmán)
- 2. <Erkölcsi tekintetben> az átlagot felülmúló, derekas viselkedésű, becsületes személy; jellem (2). □ Örömest vennők, ha egyetlen húgunkat egy hozzá méltó karakter oldalán láthatnók. (Tolnai Lajos)
- 3. Jelleg, jellegzetesség. Az országház sajátságos karakterét a csúcsívek adják.
- Szóösszetétel(ek): karakterbaba; karakterfestés; karakterszínész.
- karakterez; karakteri; karakterű.