KÉNYSZERZUBBONY főnév
Dühöngő elmebeteg megfékezésére régente haszn. zubbony, amelynek alul bevarrt ujjait a karok mozgásának megakadályozása végett hátul a beteg törzséhez erősítették.
Kényszerzubbonyt adtak, húztak rá. □ Akkor vettem észre, hogy a kabát két ujja össze van varrva: hisz ez a kényszerzubbony! (Jókai Mór) || a. (
átvitt értelemben,
tréfás,
gúnyos)
Kényszerzubbony kell rá!: úgy beszél, viselkedik, mintha megőrült volna. || b. (
átvitt értelemben,
ritka) Olyan eljárás, állapot, amely megbénítja vkinek a tevékenységét; nyűg. □ Megundorodtam a kisszerű, lélekölő bürokratikus kényszerzubbonytól. (Tolnai Lajos)