KORÁLL [1] tárgyas ige -(ot)tam, -ott, -jon; korállani (
népies)
Korainak, idő előttinek tart vmit; azt tartja vmiről, hogy még nincs itt az ideje.
Korállja az aratást, a gyümölcs leszedését, a szüretet, a vetést. Még korállom a Dunában való fürdést. Szülei még korállották a lány férjhezadását. □ Széchenyi e lapokon a sajtószabadság áldásai- s átkairól is tesz említést, s úgy látszik, számunkra még korállja azt. (Vörösmarty Mihály)