KÖLYŰ [ű v. ü] főnév -t, -je [e] (
népies,
régies)
Különféle anyagoknak, kül. szemes terményeknek összezúzására, idegen részektől való megtisztítására haszn. ütő, törő kalapácsokkal felszerelt készülék, gép.
Kölyűvel töri a gabonát. □ Ugyan mi dolgot tudnál te adni Timár úrnak, te bohó?
Hát a rózsaleveleket összetörni a kölyűben! (Jókai Mór) || a. Kézimalom.
Kölest, mákot tör a kölyűben.
- Szóösszetétel(ek): kölyűmalom.