KOPPINTÁS főnév -t, (-ok), -a (hangutánzó)
A koppint igével kifejezett cselekvés; gyenge koppantás. Vkinek a körmére adott koppintás. Koppintással jelezte megérkeztét. Az elnök ceruzájának az asztalhoz koppintásával kért csendet. || a. (átvitt értelemben) □ Ez volt ellenségeid végvonaglása
még egy koppintás fejökre és aztán sakk-matt. (Petőfi Sándor) || b. (ritka) Az így keletkező halk, koppanó hang; halk koppanás. Az ablakon rövid koppintás hallatszott.