KOPPAN tárgyatlan ige -t, -jon (csak 3. sz) (
hangutánzó)
<Kemény tárgy v. folyadékcsepp> más kemény tárgyhoz v. kemény felülethez ütődve egyszeri tompa, rövid hangot hallat.
Koppan az esőcsepp; koppan a fáról hulló gyümölcs, a jégszem az ablakon. Úgy beleverte fejét a falba, csakúgy koppant. □ A kő ugy a király homlokához koppant, Hogy az agyveleje azonnal kiloccsant. (Petőfi Sándor) Az agát leterítették a vár piacára. Nem valami szépen terítették le, mert a feje a kövezethez koppant, s a turbánja legurult, mikor letették. (Gárdonyi Géza) || a. (
népies)
Vkinek szeme, szája koppan vmitől: vki éhen marad, nem kap vmiből. □ Száraz ág ellobban, Lány szerelme jobban, Szegény barna legény Szeme-szája koppan. (népköltés) Szeme, szája koppant a drága falattól. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: lekoppan; megkoppan; odakoppan; összekoppan.
- koppanó; koppant melléknév.