KOPOGTATÁS főnév -t, -ok, -a (hangutánzó)
Általában a kopogtat igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki (vmi) kopogtat vmit. A hordók kopogtatása. Az orvos kopogtatással vizsgálta a tüdejét. □ A szokásos kopogtatás, vérnyomásmérés
után egy
fülészhez küldött leletet kérni. (Karinthy Frigyes) || a. A kopogtat (2) igével kifejezett cselekvés; ajtón, kapun, ablakon való kopogás jeladásul v. bebocsátás kérésére. Bátortalan, erőszakos, félénk kopogtatás. Kopogtatás nélkül belépett. || b. Az így keletkező szaggatottan ismétlődő tompa v. éles hang, zörej. Kopogtatás riasztotta fel álmából. Kopogtatás hallatszott az ablakon.