KÓRICÁL tárgyatlan ige -t, -jon (
tájszó)
Cél nélkül, tétlenül, hosszabb ideig erre-arra járkál; csatangol, csavarog, kószál. □ Ha éccör [= egyszer] megházasottál, Ide s tova ne kóricáj. (népköltés) Egy cigányleány
a magyar táborban kóricált. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: bekóricál; elkóricál.
- kóricálás; kóricálgat; kóricáló.