KOPPANTÁS főnév -t, (-ok), -a (hangutánzó)
A koppant igével kifejezett cselekvés. Ideges koppantásokkal adta jelét türelmetlenségének. || a. Az így keletkező rövid, tompa v. éles hang. A szomszéd szobából tompa koppantás hallatszott. Hangos koppantásra lett figyelmes.