KOPPANÁS főnév -t, -ok, -a (hangutánzó)
A koppan igével kifejezett történés, (hang)jelenség; az a tény, hogy vmi koppan. Egy-két esőcsepp, jégszem koppanása az ablakon; fejének koppanása a deszkán. A dió tompa koppanással hullott a földre. A kavics éles koppanással ütődött az ablakhoz. Az ablakon halk koppanást hallott. □ A legény háttal álla felém
Midőn hallá a koppanást, csak fejét billenté felém. (Kazinczy Ferenc) Nehéz koppanással esett ki kezéből a fegyver. (Karinthy Frigyes)