KOPOLTYÚ főnév -t, -ja
Vérerekben gazdag, nagy felületű, lemezes, sallangos képződmény, a fejlettebb vízi állatok lélegzőszerve.
A hal kopoltyúval lélegzik. □ S lélekze Jónás
| sürün szíván kopoltyuját a Halnak. (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): kopoltyúfedő; kopoltyúív.