KONTÚR főnév -t, -ok, -ja
(
választékos) Általában vminek a körvonala.
A házak kontúrja beleolvadt a ködbe. || a. (
festészet) Az a vonal, amely az ábrázolás egyes elemeit (ember, fa, tárgyak) közvetlen környezetüktől elkülöníti.
Elmosódott, halvány kontúr; éles kontúrokkal rajzol.
- Szóösszetétel(ek): kontúrrajz; kontúrvonal.
- kontúros; kontúroz.